Bár ez a "hivatalos" nap, azonban országszerte eltérő időpontokban várhatóak a programok. Ennek valószínűleg az is oka lehet, hogy a világnap afféle "mozgó ünnep", mivel aSiketek Világnapját a Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján 1958 óta ünnepeljük minden év szeptemberének utolsó vasárnapján. (Budapesten a programokat idén, vasárnap 19:00-tól a Csend Zenekar koncertje zárja majd).
A SINOSZ honlapján egy táblázat is van, pontos felsorolással. Szintén a SINOSZ szervezésében 25-én nemzetközi konferencia is lesz az emberi jogokkal a középpontban.
Mi a közös ezekben az országokban: Csehország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia?
Igen, mind szomszédos állam. Ezen kívül mindegyikben hivatalos nyelv a jelnyelv. 2009. július 29-én a Magyar Köztársaság kormánya is elfogadta az erről szóló törvénytervezetet. Őszig ugyan még várnunk kell, hogy a parlament szavazás útján (jó esetben) törvényerőre emelje, de mindenesetre én örültem neki, hogy ebben a vonatkozásban is közelebb kerülünk az „európai értelemben vett" fejlettséghez. Örülök továbbá annak is, hogy van, aki a magyar siketeket és nagyothallókat (még inkább: siket magyarokat) képviselje az EP-ben. (Az első jelnyelven előadott felszólalás ITT megtekinthető).
Politikától függetlenül. Ami viszont teljesen megdöbbentett az az, hogy még ebbe is van aki beleköt. (A kommenteknél keresendő, nem a cikkben). Bár azok után, hogy egyik ismerősöm megkérdezte, hogy a magyar DVD-n ugyan mi értelme a magyar feliratnak, már annyira nem is csodálkozom...
Levezetésként pedig megpróbálom megoldani a jelnyelvi keresztrejtvényt a hallatlan.hu -n. (Először azt hittem, pikk-pakk meglesz, de sokkal bonyolultabb annál, mint amilyennek elsőre tűnt).
Találtam egy nagyon jó kis interaktív oldalt, amiről mindent megtudhatunk a hallásról és online hallásvizsgálatot is végezhetünk. Rólam pár perc alatt kiderült, kiderült hogy nem hallom a magas frekvenciájú hangokat, pedig azt hittem, tökéletes a hallásom.
"Valódi hőssé vált egy thaiföldi tűzoltó, aki a Pókember jelmezét öltötte magára, hogy lecsalogasson egy harmadik emeleti párkányról egy rémült nyolcéves fiút" - ez valahogy annyira pozitív hír, hogy szinte meglepődöm rajta, hogy ilyen elhivatott emberek még vannak... Teljes sztori ITT.
Múlt heti kedvenc klipem pedig a "Hands":
Nem mai a szám, de én a hétvégén találkoztam vele először. Ami elgondolkodtatott vele kapcsolatban: zenéhez készült a klip, siket szereplőkkel. (!) És persze, nem értem, hogy mit jelelnek benne a lányok (talán a dalszöveget?) :(
A fogyatékkal élők munkapiaci esélyeiről rendezett konferencián kiderült, növekszik a megváltozott munkaképességű emberek között a foglalkoztatottak száma és aránya. Vannak tehát eredmények, de még mindig nem elég. Az emberek többségében még nem tudatosult ugyanis, hogy a testi fogyatékos ember szellemi képességei teljesen épek, sérülése nem befolyásolja a munkához szükséges képességeket.
A Veszprém megyei Marcaltőn azonban nem pazarolják a munkaerőt, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató üzemet adtak át február 10-én, kedden. Az új üzemet, ahol jelenleg 45 főt foglalkoztatnak, Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter avatta fel.
A faipari üzemben gyermekjátékokat, illetve bútorokat gyártanak hazai és külföldi megrendelésre.
És hogy miből: a MOVE Alfa Rehabilitációs Ipari és Szolgáltató Zrt. 18 millió forintot nyert az összességében 22,5 millió forint értékű beruházás megvalósítására a Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ pályázatán. A MOVE-t 1991-ben hozta létre a Mozgássérültek Veszprém Megyei Egyesülete. Fő feladatuk a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása úgy, hogy a létrehozott termékek piacképesek és teljes értékűek legyenek. A társaság fő profiljai közé tartozik a szövés, a varrás illetve a faipari munkák, bérmunkák. A cég hét telephelyén (Pápán, Marcaltőn, Igalon, Balatonfűzfőn, Veszprémben, Karcagon, Budapesten) összesen 298 megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak, az üzemekben dolgozók 60 százaléka súlyos testi fogyatékos, hallás-, illetve látássérült, valamint mozgásszervi fogyatékos.
A tervek szerint, a most átadott faüzemben a dolgozói létszámot 100 fölé szeretnék emelni a jövőben, küzdve a fogyatékkal élők munkaerőpiacról történő kiszorítása ellen.
"Sokszor megtapasztalta, hogy a világ bármely országból érkező siketek egy félóra alatt egyeztetik, összecsiszolják a jelrendszereiket, és remekül megértik egymást. Létezik nemzetközi jelnyelv is, és aki rendszeres kapcsolatot tart más országokban élő siketekkel, kiválóan tud kommunikálni ezzel a kódrendszerrel. A jelnyelvi tolmács részt vett egyszer a siketek világtalálkozóján, ahová 98 országból érkeztek küldöttek, és megdöbbentette, milyen jól "elbeszélgetnek". Ami a halló világban az eszperantónak nem sikerült, a hangok nélküli világban a jeleknek könnyedén megy."
"Sokkal több ez, mint munkavállalás, inkább egyfajta választás. Felvállalom-e ezt az ügyet, hiszek-e benne? - mondja Habán Zsuzsa, aki a sors kegyeltjének tartja magát, amiért megismerhette a siketek közösségét. Elsősorban egy mozgalom tagjának érzi magát, és csak utána jelnyelvi tolmácsnak vagy a SINOSZ szakmai vezetőjének."
Nem vagyok budapesti, ezért nem tudom itt szoktak e gyűjteni, adokozni az emberek egy jó ügy érdekében. De mindesetre mióta Budapesten élek, azóta nem találkoztam egy szívet melengető akcióval sem. Amikor vidéken laktam a munkahelyen például boldog-boldogtalan gyűjtötte a PEt palackok kupakját egy fogyatékossággal élő kisfiú műtétjéhez. ( A kupakokból szobrot készítettek, azt elárverezték). És ha már a fogyatékossággal élőkről van szó: vidéken kevesebb fogyatékos emberrel találkoztam, de valahogy ők is a város részei voltak. Nemcsak azt láttam, hogy közlekedenek az utcán és slusszpassz, hanem, hogy a parkban kerekesszékesek kosaraznak, vak fiatalok nevetgélnek a kiülős kerthelyiség teraszán stb...
A budapestiek mindig tiltakoznak az ellen, ha azt mondja valaki, hogy ez a város rideg, elidegenítő, az emberek nem tőrődnek, nem foglalkoznak egymással. Én eddig nem tapasztaltam ennek az ellenkezőjét. Persze az is lehet, hogy bennem van a hiba.
"a rendszerváltás sok szempontból hozott változást az esélyegyenlőség kérdésében, de a társadalomban és az intézményrendszerben megmaradt az az "ősi felfogás", amely devianciaként kezeli a fogyatékosságot"
-mondta Tibori Tímea, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szociológiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese a Fogyatékosság és a mai magyar társadalom című konferencián. A konferencián megvitatott témák összegzését, a megjelent cikket itt olvashatjátok.
A szakértő véleménye szerint megerősödött az a nézet is, miszerint a társadalmat kímélni kell a "devianciától" és az intézmények inkább kigyógyítani akarták a fogyatékosságal élő embereket mintsem meggyógyítani. Talán ezért is van az, hogy ma a nagy többség úgy viselkedik mintha észre se vennék a fogyatákosságal élőket.
Ezekkel a gondolatokkal mélységesen egyetértek, hiszen épp ma gondolkodtam azon, milyen kevés fogyatékossággal élő embert lehet látni az utcákon, és mennyire meglepődünk olyankor,..., vajon miért? Miért kezeljük őket, úgy mintha egy másik fajhoz tartoznának? És ami a legfontosabb:szerintetek mit lehet tenni?
Milyen stílusú zene lehet EZ? Hány és milyen hangszerek szólnak? (Az én tippem a drum n bass vagy esetleg valami induló volt, szigorúan csak dobokkal).
Az úgy kezdődött, hogy apám elkezdett mesélni arról, hogy létezik már olyan műtéti eljárás, amivel a siketek (nem mindenki, de nagyon nagy arányban) képesek lehetnek újra hallani. Valóban, mintha olvastam volna már erről, régen, valahol...
Gondoltam, rákeresek. De előtte még megnéztem a kommenteket a mobilos irományomhoz, ahol Sándor ajánlotta Lealina blogját, mert ott is van ismertető egy bizonyos telefonról. Rámegyek a blogra, ahol épp mi a vezető post? „Mentorprogram" címmel pont a MACIE nevű egyesületről és a CI-ről ír. A betűszó derengett valahonnan, de nem ugrott be elsőre, hogy hol láthattam. Rákattintottam: Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete. CI... CI... CI... Hát persze! Bockó! Náluk olvastam először erről, meg arról is, hogy milyenek így a hétköznapok.
Persze fenn volt B blogja az egyesület RSS oldalán... és a többi hivatkozás között EZ is. S így jutottam vissza a kiindulási blogba. :D
(Hallók figyelmébe: ITT található néhány link szimulációs oldalakhoz. Az első ezek közül a kitalálósban szereplő hangminták lelőhelye. Angol nyelvűek, viszont nyomonkövethető kicsiben a technológia fejlődése. Kipróbáltam, meghallgattam a mintákat. Nekem nagyon furcsa volt, meg - őszintén szólva - még a 8-sávos verzió is egy kissé ijesztő. Aztán persze utánanéztem, hogy a valós implantátumok olyan 24-sávosak, meg persze sok minden függ a hallóidegek és/ vagy a csiga deformálódásától is. Úgyhogy nem sikerült teljes képet kapnom...)
Valójában talán sosem tudunk erről objektív képet alkotni, mivel én a hallottakat az ép hallásommal vetem össze, míg annak, aki siketen született CI-s nincs ilyen viszonyítási alapja.
A Salva Vita Alapítvány - 2009 márciusában - „Felkészülni, Rajt! Cél: a munka" című képzést indít. A képzés olyan inaktív, értelmi sérült emberek számára biztosít munkatapasztalat szerzésre lehetőséget, akik már befejezték az iskolát, de még soha nem próbálták ki magukat munkahelyen, vagy már régóta nincs munkahelyük, ám dolgozni szeretnének, s elhelyezkedési esélyeiket segítené egy munkavállalásra felkészítő képzés.
A képzés során a résztvevők elméleti és gyakorlati felkészítésben részesülnek. A csoportos formában tartott elméleti oktatás olyan munkavállalással kapcsolatos témák interaktív feldolgozását jelenti, mint a munkavállalási készségek, álláskeresési technikák, munkahelyi jogok, elvárások és szabályok, balesetvédelem, közlekedési és kommunikációs ismeretek.
A képzés gyakorlati részében a résztvevők több normál munkahelyen, integrált formában végeznek gyakorlatot az Alapítvány munkatársa kíséretében. Az elméleti és gyakorlati oktatás várhatóan heti 2-3 alkalommal, kb. 3-4 óra elfoglaltságot jelent. Az elméleti és gyakorlati képzés párhuzamosan folyik, és 3 hónapot vesz igénybe. A képzésen való részvétel ingyenes. A képzés befejezésekor a résztvevők javaslatot kapnak további lehetőségeikkel kapcsolatban.
Hallóként én sem nagyon tudtam mire vélni először. Mert nem gondoltam bele azok helyzetébe, akik siketen is mobilak. Erről jut eszembe az alábbi sztori is:
Körülbelül egy hónapja történt, hogy utaztam este a gyéren "tömött" négyes-hatoson, midőn perifériámba vad hadonászás képei szűrődtek be. Persze odanézve rögtön leesett, hogy semmiféle abúzusról nincs szó, csak egy siket huszonéves magyaráz valamit rendkívül lelkesen jelnyelven a vele szemben ülőnek, aki szintén jelnyelven felelt. Ez még nem is lenne fura, hanem nem sokkal azután, hogy ismerőse leszállt, a srácnak elkezdett csörögni a mobilja. A táskájában.
Már azon voltam, hogy odalépek, megkocogtatom a vállát, majd közlöm vele, hogy berreg a telefonja, ám ekkor... Felvette! Nem szólt bele, csak hallgatta meg bólogatott, aztán letette és vad SMS-ezésbe kezdett. Én egy darabig néztem bután, de kérdezni már nem volt időm, mert a következőnél ő is leszállt. Ami nem tűnt fel akkor - de utánanézvén a dolognak hamar a trükk nyitjának bizonyult - az a táskából kilógó "headset": van ugyanis ősidők óta egy telecoil vagy t-coil nevezetű mütyür a hallókészülékekben1 (én csak a telefontekercs szót találtam rá magyar megfelelőként, ami alapján akármire gondolnék csak erre nem), aminek a lényege az, hogy az elektronikus hullámokat (pl. telefon, mikrofon, hangfal) felerősíti, a háttérzajokat meg kiszűri. Tehát funkciója ennyiben hasonlatos a mezei headsethez. Honnan lehet tudni, hogy a moziteremben vagy az egyetemi előadóban tudjuk-e ezt használni? (A siketeknek és nagyothallóknak ez költői, a hallóknak általában egy újabb találós kérdés...). Innen:
És ez, ugye, csak a technológia alapja. A mobilgyártók - rendkívül lényeglátón - úgy oldották meg az erősítés/szűrés körüli problémát2, hogy egy plusz speciális headsettel, alias loopsettel összekötve a hallókészülék alapjáraton nem szűri a környezeti zajokat, azonban ha felvesszük a telefont azonnal telecoil módra vált. Ügyes, mi? Az egyik ismert gyártó legújabb húzása az, hogy a loopset bluetooth technológiával operál, tehát nem kell kábelekkel bíbelődni, s a telefoncsörgés akkor is „hallható", ha a készülék a másik szobában van... (Hab a tortán: A termékfejlesztő pasas, aki a videón nyilatkozik a cég munkatársa és maga is erősen nagyothalló).
1 Van külső (behind-the-ear, BTE) is
2 A telecoil kezdetben csak 2 állást tudott: bekapcsolva ("T") és kikapcsolva. Evvel az a gond, hogy bekapcsolva csak az aktuális elektromos sáv hallható kristálytisztán (pl. amit egy előadó a mikrofonba momd), de az összes több hang háttérzajnak minősül - így például hiába szól hozzánk a mellettünk ülő, a készüléknek az is csak zaj és kiszűri. Ez egy egyetemi előadáson szimplán zavaró, de az utcán meg egyenesen balesetveszélyes. Ezért került az újabb verziókba egy "köztes" kapcsoló ("M/T"), ami egyszerre képes fogadni a sima akusztikus és a mágneses ingereket is.
Friss és ropogós, egyenes beszédű Index videó arról (is), amiről itt meg itt már írtam. Az Ability Park elnöke, Nagy Géza nyilatkozik fogyatékosságról, különbségekről és azonosságokról, valamint a megfelelő hozzáállásról.
Van benne igazság bőven. A kapcsolódókat is ajánlott megtekinteni. Szerintem.
Mi mindenre képesek a fogyatékossággal élő emberek?
Nézzétek meg a videót, az első siket-vak színházról!
A Nalaga'at színház Izraelben alakult 2002-ben egy kis dráma csoportból, 2008-ra már az egyik legünnepeltebb színházzá vált. A társulat tagjai közül sokan Asher-szindrómban, közérthetőbben siket-vakságban szenved. Ez a genetikailag örökölhető betegség veleszületett nagyfokú halláscsökkenéssel, vagy teljes siketséggel jár, amit súlyosbít a serdülőkorban kialakuló csőlátás, a látótér beszűkülése.
A színészek, fogyatékosságuk ellenére, illetve annak ellenére, hogy a világ számos pontjáról származnak a társulat tagjai, professzionális színházi előadást nyújtanak a közönségnek.
A színház kifejezetten nekik írt darabokat játszák szerte a világon, nagy sikkerrel.
A Freeblog címlapjának szerkesztői idén decemberben is átengedik a gyeplőt egy kicsit, és felkértek néhány bloggert, hogy osszák meg kedvenc 2008-as blog bejegyzéseiket az olvasókkal.
Ismerős kép? A legtöbbször „idézett" festmény az angolszász irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjáról, Miltonról. Munkácsy műve, a teljes címe pedig: A vak Milton az „Elveszett Paradicsom"-ot diktálja lányainak. De miért is diktálja? Mert 43 éves korában glaukómában megvakult, s fő művét ez után vettette papírra.
De nem ő az egyetlen a történelemben, aki valamely fogyatékossága ellenére is kiemelkedőt alkotott: említhetnénk 150 évvel később élt honfitársát, Horatio Nelsont is, a trafalgari győzőt, aki a korzikai Calvi 1793-as elfoglalása során vakult meg jobb szemére, majd ezt követően, 1805-ben vezette győzelemre a brit armadát. (Érdekesség: a haditengerészet eleinte nem utalt neki segélyt, mivel „ránézésre" nem látszott az admirális fogyatékossága - azt különböző orvosi papírokkal kellett bíróság előtt bizonyítania. Ezzel összefüggésben megdőlni látszik az a feltevés is, mely sok későbbi ábrázoláson megjelent, miszerint Nelson rossz szemét kendővel fedte volna el).
Beethovenről mindenki tudja, hogy a IX. szimfóniát már gyakorlatilag süketen írta (állítólag a mű premierjén - ahol a maestro maga vezényelt - nem hallotta a tapsvihart a háta mögött, s a tömeg felé kellett fordítani, hogy lássa: a darabot kitörő elismeréssel fogadták, a néma csend csupán az ő érzéki csalódása). Azt már kevesebben tudnák megmondani, mitől is süketült meg. Köznapi nyelven szólva csengett a füle, a betegség neve latinul tinnitus - ilyenkor a belső zajok (ami lehet csilingelés, zúgás, monoton morajlás) elnyomják a külvilág hangjait...
A Moulin Rouge története immár összeforrt Henri de Toulouse-Lautrec printjeivel a kán-kán táncosnőkről és festményeivel a kurtizánokról. A mindössze 122 cm magasra nőtt festő végtagrövidülésének valódi oka ma is vitatott: sokan a nemesi család belterjességében, mások osteoporosisban, megint más kutatók Lautrec gyermekkori balesetei után (mindkét lábát szilánkosra törte) fellépett szepszisben látják a kiváltó okot. Nem kevésbé sújtotta a sors Lautrec kortársát, kollégáját, Edgar Degas-t (aki egykor ugyanabban a montmartre-i házban lakott): cataractája a kor előrehaladtával egyre rosszabodott, s ezért is fordult idősebb éveiben a festészettől a szobrászat felé, amit önironikusan csak a "vak ember mesterségének" nevezett.
A mítoszok héroszai, hadvezérek vagy a művészek mellett természetesen "hétköznapibb hősöket" is említhetünk: például a 20. század egyik legkiemelkedőbb politikusát, Franklin Delano Rooseveltet, a New Deal atyját (ez a recesszióra szabott gazdaságpolitika érzésem szerint ismét aktuális lesz...), aki felnőttkori paralízisével soha nem tudott megbékélni. Ellentétben a ma élő talán legismertebb és legjelentősebb elméleti fizikussal, Stephen Hawkinggal, aki legfrissebb könyvében a gyerekeknek próbálja megválaszolni A Kérdést "Az életről, a világmindenségről, meg mindenről" (idézet Douglas Adamstől - a szerk.).
Szegényebb lenne tehát a világ nélkülük? Minden bizonnyal.
* a cím első fele Degas-tól származik, s a szobrászatot illette ezzel a jelzővel. A német mondat jelentése: „Hát nem gyönyörű?" - ezt pedig állítólag a már alig halló Beethoven mondta vendégeinek, midőn egy darabot játszott, brutálisan „ütlegelve" a zongorát...
felkértek egy kis blogolásra itt az egyenlőesélyen. Örömmel vettem ezt, mert ez a MeH-kezdeményezés a fogyatékossággal élők elfogadására egészen örömteli dolog, bárcsak korábban is eszükbe jutott volna az illetékeseknek! De legalább elkezdődött: az első két elkészült reklámfilm láttán most is borsódzik a hátam, és tűkön ülve várom a siketekről szóló spotot is.
Születésemtől fogva vagyok hallássérült, a szüleim is azok. Számomra a jelnyelv így anyanyelvnek számít. De a 70-es években ez abszolút nem volt elfogadott dolog, és mivel megvolt az eszem és hallókészülékkel hallottam is, elég hamar halló gyerekek közé jártam suliba. Igen, integráltan, pedig ez akkor teljesen szűz terület volt. Szerencsére az erős családi háttérrel és egy szuper nagymamával sikeresen abszolváltam a sulikat és máris - akkoriban eléggé ritka volt ez ám! - az egyetemen találtam magam. A jogot tanultam ki arra gondolván, hogy később megszerezett tudásommal hallássérült sorstársaim érdekeit tudom képviselni. Ez be is jött, három éve ügyvédként dolgozgatok - mert egyelőre most számomra a nagyobb munkát a SINOSZ, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége elnöki tisztségének ellátása jelenti.
A SINOSZ tavaly ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A legrégebbi fogyatékosokat képviselő szervezet mintegy 11 ezer tagot számlál. Munkája olyan sokrétű, hogy nekem is időbe tellne, míg felsorolnám mindegyiket és nem is biztos, hogy a helyes sorrendben. Ami viszont biztos, az az, hogy megvan a jövőképünk és ezért rengeteg energiát, időt és agysejtet pusztítunk el. Elődeim az elnöki munkát a klasszikus stílusban végezték: volt egy hivatal, ami mindent megcsinált, ő csak aláírt, illetve irányította az elnökség munkáját, ami irányelveket fogalmazott meg a szervezet számára. Én ezt nem így csinálom - minden nap bent vagyok a SINOSZ munkatársaival együtt és úgy gondolom, ez a szervezet akkor a leghatékonyabb, ha annak képviselője teljes mértékben kiveszi a részét az irányításból. Ezért vagyok tehát úgymond főállásban elnök, mellékállásban pedig ügyvéd. Persze a főállást nem kell komolyan venni, hiszen ez egy választott funkció.
Korábban megírtam már, siket családba születtem. A hagyomány nem tört meg, feleségem, aki végzős a kertészeti főiskolán szintén "zenész", ahogy két kissrácom is, az egyik a negyediket, a másik az első évet tapossa épp. Otthon így esténként - ahogy a várt, siketekről szóló társadalmi tudatformáló spot is sugallni fogja - jelnyelven zajlik az élet, a mesélés, a fürdetés, a játék.
Ez vagyok én. Igyekszem a későbbiekben megmutatni, megírni nektek, hogy egy siket vagy nagyothalló ember hogy él, gondolkozik, dolgozik - ahogy mindenki más.
Ma forgatták az egyik reklámfilmet, egy kislány és egy siket fiatalember főszereplésével. Pater Sparrow kisfilmje egy meghitt, családi pillanatot ábrázol, amikor egy apuka esti mesét mond a kislányának. A kislány reakciói az elhangzottakra, a bensőséges szituáció felfedi azt a kettejük számára láthatóan lényegtelen tényt, hogy a siket apuka jelnyelvet használva teszi ezt.
A forgatásra én is bekunkatottam, a beszámolót alább olvashatjátok!
Most először voltam filmforgatáson, ezért sorstársaimnak röviden elmesélem, hogyan is kell ezt elképzelni. A film díszlete -esetünkben- egy gyerekszoba, körübelül akkora volt, mint egy igazi szoba, ami előtt egy kis sínen közlekedett az operatőr, a rendező pedig egy televízión nézte a kamera által felvett képeket. A rendezőasszisztens lány eközben hangosan- inkább üvöltve- elismételte, amit a rendező az orra alá motyogott, a vágók pedig hátul ültek egy laptop előtt és figyeltek. Első ránézésre ennyit lehetett felfogni a nagy sürgés-forgásból, ugyanis a TV szpoton, ami 50 másodperces, 10 órán keresztül 30-40 ember dolgozik: díszletet bontanak, építenek, fényeket állítanak be, sminkelnek, papírokkal rohangálnak és még ki tudja mennyi mindent csinálnak, szóval jó kis nyüzsgésbe csöppentem bele.
A rendező Pater Sparrow egy-egy jelenetet ezerszer is megismételtetett, a tökéletességre törekedve. Persze mindig elmondta a szereplőknek, hogy " Ez az utolsó felvétel megígérem" aztán jött még egy utolsó felvétel és még egy és még egy,...
Azt gondoltam, hogy nagy problémát okoz majd a rendezőnek sikettel forgatni, hát nagyot tévedtem. Az egyedüli nehézséget a forgatáson, a főszereplő kislány, Virág jelentette, akinek mindig szépen, türelmesen el kellett magyarázni mit is várnak tőle. Ákos, a filmbéli apuka, aki siket, teljesen profin viselkedett. Nem is gondolná senki, hogy nem színész, hanem rendszergazda! Az instruáláskor a jelnyelvi tolmács elmondta Ákosnak a rendező kívánságait, és ment minden a maga útján. Természetesen és olajozottan. Csak a jelelésből lehetett észrevenni, hogy a főszereplő siket, amúgy az ember lánya nem egy siket embert, hanem egy nagyon helyes férfit lát a díszletek között.
Szünetekben olyan jókat bohóckodtak Virággal, hogy egy idő után már szinte elhittem, hogy ők egy boldog család tagjai. Persze rögtön magamhoz tértem, mikor a rendezőasszintens kieresztette a hangját: "Kristálygömbök korrigálása, gyerünk, gyerünk!"
Nézzétek meg a reklámfilmet, hamarosan felkerül a blogra, szerintem nagyon szép lesz! Az elefánt velünk marad,....
A Tanács a fogyatékos személyekkel összefüggő döntések meghozatalában kezdeményező, javaslattevő, véleményező és koordináló, a döntések végrehajtásának folyamatában elemző és értékelő tevékenységet végez.
A Tanács elnöke az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, a társelnök Dr. Hegedűs Lajos a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének elnöke. A tagok delegálása négy évre szól. A Tanács legalább negyedévenként ülésezik.
A Tanács feladatai közé tartozik az Országgyűlés által elfogadott Országos Fogyatékosügyi Program megvalósülásának segítése. A Program 2007-2013. évre vonatkozó tervet, célkitűzéseket határoz meg a fogyatákossággal élők helyzetének javítása, társadalmi elfogadottságuk növelése érdekében. A program az intézkedési tervet is tartalmazza, meghatározza a felelősöket, valamint a szükséges forrásokat is.
A célokat felsorolásszerűen olvashatjátok:
A fogyatékos állapot kialakulásának és a fogyatékos állapot rosszabbodásának megelőzése
A fogyatékosság definíciója, a fogyatékosság minősítése
A komplex rehabilitáció megalapozása
A fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemlélet kedvező irányú megváltoztatásához szükséges tennivalók
A fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javítása
A fogyatékos személyek hozzáférése a komplex rehabilitációs szolgáltatásokhoz
A fogyatékos személyeknek a társadalom életében való aktív részvételének elősegítése
December 6-án ünnepélyes keretek között megérkezett Joulupukki a Kossuth térre és ezzel megnyitotta kapuit a Meseváros. A Mikulásházban siket és egészséges gyerekek előtt nemzetközi mikulás egyezményt írt alá a magyar Mikulással, majd siket gyerekek segítségével gyújtotta fel az Ország karácsonyfájának fényeit. A megértést nagyon kedves jeltolmácsok segítették, akik a téren összegyűlt gyerekeknek a Hull a pelyhes fehér hó-t tanítgatták jelnyelven.
December 21-éig hétköznapokon 14.00-20.00-óráig, hétvégén 10.00-20.00 óráig érdemes ellátogatni a Mikulásházba - ráadásul fogyatékossággal élő gyerekek soron kívül nyernek bebocsátást a krampuszok segítségével.
A minap elgondolkodtam rajta, vajon hányan is lehetnek köztünk itt Magyarországon olyan emberek, akik valamilyen veleszületett vagy szerzett fogyatékossággal élnek. Utánanéztem, s az alábbi adatokat találtam az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének 2004-ben kiadott szakmai tanulmányában:
"A fogyatékos emberek száma Magyarországon a 2001. évi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fő, ami jelentős növekedés az 1990. évi népszámlálás adataihoz képest, akkor 368 ezer fogyatékos személyt tartottak nyilván. A 2001. évi adatok szerint a különböző fogyatékossági típusok megoszlása az alábbiak szerint alakult:
- mozgáskorlátozottak: 43,6%
- vakok és gyengénlátók: 14,4%
- értelmi fogyatékosok: 9,9%
- siketek és nagyothallók: 9,2%
- beszédhibások: 1,3%
- egyéb: 21,6%
A fogyatékosok emberek számának növekedésével, illetve társadalmi jelenlétük erősödésével számos olyan társadalmi és szociális probléma merült fel, melyeket a törvényhozás nem hagyhatott figyelmen kívül. Több törvény, egyéb jogszabály is „megérett" a módosításra, vagy esetleg hatályon kívül helyezésre. A társadalmi környezet változásával egyre több új jogszabály megalkotása is elengedhetetlenné vált."
Főleg az utóbbi bekezdés gondolkodtatott el. Vajon megfelelő-e a törvényi szabályozás ma Magyarországon? S ha igen, vajon elég-e ez? (A szakma mellett most az olvasó véleménye, élmémyei érdekelnének...)
Az idei Kossuth téri Ország Karácsonyán végre azok az apróságok is szólhatnak a Mikuláshoz, akiknek ez eddig nem vagy csak nagyon ritkán adatott meg az ilyen típusú rendezvényeken. Igen, a siket- és nagyothalló gyerekekről van szó.
Az Ország Karácsonyfájának fényei december 6-án 16.30-kor gyúlnak fel. A megnyitó ünnepségen a magyar Mikuláshoz csatlakozik egy időre lappföldi kollégája, a Joulupukki is. A két Mikulás egy Mikulás-egyezmény aláírását követően húsz kisgyerekkel közösen kapcsolja fel az Ország Karácsonyfájának fényeit. Az eseményre - a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége révén - siket gyerekek is meghívást kaptak, számukra a két Mikulás szavait és a dalokat is folyamatosan jeltolmács fordítja majd. A gyerekek ezt követően a téren beszélgethetnek néhány szót mindkét Mikulással. A megnyitót a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság zenekara kíséri, valamint fellép a Budapesti Énekes Iskola Gyermekkórusa.
Ízelítőül ITT tekinthető meg néhány kép a tavalyi Mikulás találkozóról
A rendezvény ideje alatti három hétvégén a kicsiket - a SINOSZ közreműködésének köszönhetően - jeltolmáccsal kísért bábelőadások és karácsonyi jelelő játékok várják az alábbi időpontokban:
12. 06. 16.30-19.00 Mikulások egyezménye és megnyitó procedúra
12. 07. 17.00-17.40 Bábelőadás - Mi a manó?
12. 07. 17.40-18.10 Játékos jelnyelvi animáció
12.13. 17.00-17.40 Gabalyda Bábegyüttes - Csodakút c. bábelőadás
12.13. 17.40-18.00 Játékos jelnyelvi animáció
12.14. 17.00-17.40 Gabalyda Bábegyüttes - Csodakút c. bábelőadás
12.14. 17.40-18.00 Játékos jelnyelvi animáció
12.20. 17.00-17.40 Ládafia Bábegyüttes - Cirkusz c. bábelőadás
12.20. 17.40-18.00 Játékos jelnyelvi animáció
12.21. 17.00-17.40 Ládafia Bábegyüttes - Cirkusz c. bábelőadás
Magyarország az európai államok közül elsőként ratifikálta az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezményét 2007-ben. Az Egyezmény 2008 májusában lépett hatályba, a célja, hogy biztosítsa az emberi jogok egyenlő élvezeték fogyatékossággal élő és ép emberek számára egyaránt.
Miért volt erre szükség?
A Földön 650 millió fogyatékos ember él, 577 ezren Magyarországon, akik számos fizikai és szociális akadályba ütköznek, tehát nem rendelkeznek azokkal a lehetőséggel, mint az ép emberek. Az Egyezmény olyan témákat érint mint az akadálymentesség, a személyes mobilitás, az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás kérdése, a habilitáció és rehabilitáció, részvétel a politikai életben, esélyegyenlőség és diszkrimináció mentesség.
Mit kell tennie Magyarországnak?
Többek között a kormányzati szerveknek 2010. december 31-ig, az önkormányzatoknak 2008., 2009., illetve 2010. december 31-ig, a magánszektornak, az áruházaknak, vendéglátó-ipari és idegenforgalmi egységeknek, vállalkozásként működő gyógyszertáraknak pedig 2013. december 31-ig kell teljesíteniük az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeit.
Vagyis: a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférérést és infokommunikációs akadálymentesítést (jelnyelvi tolmács, könnyen érthető szimbólumok, hangos térkép és vakvezető sáv alkalmazása).
"Az Egyezmény több tekintetben paradigmaváltást jelent.
Ilyennek tekinthetjük (a fogyatékosság társadalmi modelljének legmagasabb szinten való elismrésén túl) a nyelv meghatárzását, ami a jelnyelv(ek)et nyelvként határozza meg, ennek összes következményével.
Új paradigmát jelent a cselekvőképesség nem-fogyatékos személyekkel azonos módon történő elismerése.
A döntéseikben támogatásra szorulóknak joguk van ezen támogatáshoz anélkül, hogy ez cselekvőképességüket kolátozná.
Az önálló életvitelhez és a közösségben való élethez való jog már-már új jogot keletkeztet, aminek más hátrányos helyzetű csoportok számára (bennszülöttek, romák, stb.) is lehet - áttételesen - jelentős hatása.
Ugyancsak fontos, hogy a fogyatékos személy testi és mentális integritásához való jogát úgy tételezi, hogy nem említ megengedhető kivételeket. Ezzel a fogyatékosság alapján türténő nem önkéntes sterilizálás, "gyógykezelés", intézeti elhelyezés mind súlyos emberjogi sérelemmé emelődik. " - Országos Fogyatékosságügyi Portál
Az Egyezményt az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége elkészítette egy könnyebben érthető változatban. Szerintem egy ép embernek is egyszerűbb, ha nem a bonyolult jog szöveget olvassa, hanem inkább az általuk elkészített változatot!
A fogyatékossággal élők érdekében indított kampány bemutatóján - ahol maguk a szervezetek is részt vettek - kikértük a véleményüket az elkészült reklámfilmről.
Feszült pillanat volt, hiszen nekünk egy erős reklám, számukra azonban egy olyan téma, amely az életük és egyben a munkájuk is.
Jó ebben osztozni.
És hogy milyen vélemények születtek?
Szakály József, a MEOSZ főtitkára bevallotta nekünk, hogy elsőre meglepődött, hiszen nem ilyennek tartja a mozgássértült társadalmat, de most már támogatja a kampányt, mert szerinte határozott, figyelemfelkeltő üzenetekre van szükség.
Habán Zsuzsa, a SINOSZ képviseletében a filmet úgy kommentálta, "Végre egy bátor film!"
A minap nem győztem csodálkozni azon, amikor azt olvastam egy tanulmányban, hogy az egyik tévhit a sikettel kapcsolatosan az, hogy aki siket, az néma is. Aztán megkérdeztem a kollégáimat, barátaimat, és kiderült, ők sem igazán tudják, mi az igazság. A kiváló iskoláik, széleskörű műveltségük ellenére sem!
Szóval, van min dolgoznunk,...
Tévhitek:
Tévhit 1: Aki siket az néma is
Valóság: Amennyiben egy siket ember hangképző szervei épek, meg tud tanulni beszélni.
Tévhit 2: A siketek értelmi fogyatékosok is.
Valóság: Azért hiszik ezt az emberek, mert a siketek artikulációja másabb, mint az ép embereké. A siketségnek és az értelmi képességnek semmi köze nincs egymáshoz.A siket ember nem értelmi fogyatékos!
Tévhit 3: A jelnyelv univerzális nyelv
Valóság: Az egyes jelnyelvek kölcsönösen nem érthetőek!
Idegen tollakkal ékeskedem, de nem bírom megállni, hogy ne osszam meg ezt a néhány sort. Herbszt Róbert, egy 23 éves egyetimsta siket fiú mondta:
"Mindazoknak, akik rendületlenül munkálkodnak a fogyatékkal élők mindennapos életének jobbításán, jogainak gyarapításában, hálásak lehetünk. Mégis, apró homokszemcsék a társadalom könyörtelen fogaskerekeiben. Az ép emberekből álló társadalomnak meg kell tanulnia, hogy felülemelkedjen az önző érdekein és a tolerancia szemüvegét felvéve közelítsen hozzánk. A sikerhez ketten kellünk. Mi és a társadalom. A társadalom adja meg, ami már régóta kijárt volna nekünk, hogy mi megadhassunk a tudásunk, képességeink legjavát a társadalomnak!"
A megjelenésére még várni kell, a Pesti Estben olvashatjátok majd nyomtatásban.
Sokszor hibáztatják az egészséges embereket, hogy nem segítenek a fogyatékossággal élőknek. Úgy vélem, ez csak részben igaz, hiszen nem is igazán tudjuk, hogyan segíthetünk társainknak. Régebben a Vakok Intézete mellett laktam, és mindig elbizonytalanodtam mit is kellene tennem abban az esetben, ha látok valakit fehér bottal a zebra közelében ácsorogni. Többször oda mentem, és bevallom, volt olyan is, amikor nem. Talán zavaromban, félelmemben? Nem tudom. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy egyszer egy vak nő rám ripakodott és elzavart, mondván, neki nem kell segítség.
Sokat segítene tehát, ha az egészséges embereknek megmondanák, mit tehetnek a fogyatékkal élőkért.
Olvassátok el ezt a blogot, itt van egy-két példa.
"A felborult kerekesszékes példájánál maradva: a mozgássérült ember mondja ki: "Kérem, segítsenek." Utána pedig mondja el az embereknek, hogyan segítsenek neki: pl. "Kérem állítsák fel a széket, és hozzák a közelembe. Egyikük nyúljon a hónom alá, és húzzon fel a székbe, miközben valaki más tartja a széket, hogy ne guruljon el. "
Jó lenne ha, szinte minden fogyatékossággal kapcsolatban írnátok ilyen példákat! Óriási segítség!
December 6-án ünnepélyes keretek között megérkezett Joulupukki a Kossuth térre és ezzel megnyitotta kapuit a Meseváros. A Mikulásházban siket és egészséges gyerekek előtt nemzetközi mikulás egyezményt írt alá a magyar Mikulással, majd siket gyerekek segítségével gyújtotta fel az Ország karácsonyfájának fényeit. A megértést nagyon kedves jeltolmácsok segítették, akik a téren összegyűlt gyerekeknek a Hull a pelyhes fehér hó-t tanítgatták jelnyelven.
